Csatatér

A csatatéren, jobban, mint bárhol máshol, halál, sebesülések és árulók várnak, azaz nehéz pillanatok nemcsak az ellenséggel, hanem a bajtársakkal is, akik meggondolják magukat, megváltoztatják a hűségüket, vagy végül önállóan kívánnak cselekedni. Ez nem kerülte el Rendünket sem. Az első szakadás egy évtizeddel később, a rend 1955-ös megalakulása után következett be: ez volt az a szakadás, amely a Rendet inkább világi értelmiségi körré változtatta. A legsúlyosabb válság azonban kétségtelenül az volt, amely a zsinati reformok 1970-es bevezetését követte.

Ugyanezen év óta azonban, hűen a zsinat előtti Regulához, néhány lovag megerősítette, hogy elutasítja a "II. vatikáni zsinat" után kialakult téves elképzeléseket és a megreformált liturgiát is. Az új tagokat ettől kezdve maga Lefebvre érsek ütött lovaggá a római pápai Benedictio Novi Militis szerint. 1974-es nyilatkozata és számos emlékeztetője, például 1976-os lille-i prédikációja és 1988-as homíliája, amelyben kifejtette, hogy ha négy püspököt szentel fel, akkor azért teszi, mert biztosítani kell az érvényes felszenteléseket és más szentségeket. Ezt az irányvonalat a Rend saját irányelveként fogadták el. 1995-ben a Szent X. Pius Papi Testvériség (SSPX) kánoni bizottságának dekrétuma jóváhagyta a Rend hagyományos, "Szűz Mária Lovagjai, Jézus és Mária Szentséges Szívének Megfigyelése Rend" nevű ágát. A rend kék keresztjét egy pár vörös Szent Szívvel látták el.

A csatatéren azonban további áldozatokra kellett számítani, mivel 2012-ben úgy tűnt, hogy közeledés történik az SSPX és a Római Tanács között, 2022-ben pedig puccs történt a rendben az újonnan megválasztott magiszteri hadnagy által, aki néhány rendtag támogatásával a szakadár ág élén maradt, miközben két másik pap érdekesnek találta, hogy saját kis "Szűz Mária Mennybemenetele Rendet" alapítsanak a saját szolgálatukra (két volt tagunk Európából és három Amerikából), anélkül, hogy ennyi év alatt bárki mást felvettek volna ebbe a "Rendbe"